Szöszi baba után megérkezett a barna hajú baba, egy kicsit olyan is, egy kicsit más is, mint a barátnője. A fej és a kar ugyanaz a sablon, a teste viszont rövidebb, mivel kisebb lánykának készült. A lábát is más formájúra varrtam. És hát a sárga fonál elfogyott, viszont akadt barna buklé, ami göndörebb a szőkénél. A copfjait is rövidebbre frizíroztam.
Felült az egyik fenyőfára a kertben, ott kaptam le.
Ezt a jópofa tűpárnát (amit biscornunak hívnak) is Kata oldalán láttam, de azóta utánanéztem a neten, még videó is van a készítéséről. Persze nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik, sőt! Már rég készülök rá, és tegnap végre megvarrtam, azt hiszem, nem az utolsót.
.jpg)
Az anyagok a tegnapi párnából maradtak, nagyon megtetszett ez a kék alapon virágos, muszáj volt ebből csinálnom hamar még valamit. Két négyzet kell, azokat varrja össze az ember úgy, hogy az egyik sarka a másik oldalfelezőjéhez kerül. Kitömés után a közepét két gombbal lehet összehúzni. Persze a gombostűket kifelejtettem belőle, így nem elég stílusos a kép...
Hát, nem tudom, hány ilyen foltvarrásos párnát fogok még csinálni... Jó sokáig tartott. Azért úgy érzem, megérte, és remélem, a leendő tulajdonos is szeretni fogja.
Követtem Kata útmutatását és az elejét rávarrtam egy réteg vatelinre és még egy anyagra, a saját kútfőm alapján meg a hátsó anyagra rávasaltam egy réteg közbélést, hogy az is vastagabb legyen kicsit, mert az egyszínű rózsaszín - nem túl erős - anyagból tettem oda. Hátul középen van a nyílás, tépőzárral záródik.
Az anyagok nagy részét most vettem itt Pápán, írtam korábban, hogy szép kis anyagokat találtam 2 boltban is. Kiválasztottam egy csomót (főleg rózsaszíneseket emiatt a párna miatt, mert rózsaszín lányszobába készült) és kértem belőlük 30-30 cm-t. Valamelyikből lehet, hogy veszek még többet is, mert varrás közben megszerettem...
Ma varrtam, de nem ezt, hanem egy díszpárnát, ami még nincs kész, úgyhogy akkor most jöhet egy elmaradásom: Szöszi baba (nem adtam neki más nevet, meghagyom ezt a lehetőséget az új gazdájának).
Ez is Kata hatása, vagyis egyelőre még az ő babáinak koppintása (talán megbocsát érte), de idővel remélem, ki fogok találni saját "stílust", de ehhez el kell valahogy kezdeni, nekem meg ez még csak a második babám (eltekintve egy 15 éve Annának varrt darabtól, aminek már csak a tényére emlékszem, a babára magára nem).
Anyunál találtam remek bontott fonalat hajnak, így lett hullámos haja. Most arra is rájöttem, hogyan lehet a kart szépen felvarrni, a Manócskának még nem sikerült ilyen jól.
Ma varrtam megint. Vagyis még mindig, mert most itt Anyuéknál van rá időm. De persze a gépre még a mai varrásomról készült kép se került fel. Helyette jöjjön egy másik baba - merthogy egy babát fejeztem ma be.
Ezt a manót Dominak varrtam. A zuram szerint lány, mert hosszú hajú, de hát egyszerűen csak egy apródfrizurás kismanó. Mint amilyen Domi lehetett volna, ha a múltkor a szülők meg nem kérnek, hogy vágjam le hajnyíróval a haját :D
Egyébként azt még ide kell írnom, hogy a manót Kata ihlette az ő gyönyörű babáival, mint ahogy a mai babát is. Persze az én próbálkozásaim közelébe sem érhetnek az ő műveinek, de igyekszem majd fejlődni.
A napokban rajzolgattam (egy honlaphoz illusztrációkat), ezért gondoltam, ha azokat a rajzokat nem is teszem most közkinccsé, keresek valami más rajzot. Amiről fényképet találtam, nem egy nagy alkotás, csak éppen nekem kedves, mert egyrészt a tündérmánia kezdetéről való, amikor még egy könyvből másoltam ki a tündéreket, másrészt Emmám is besegített, ő rajzolta a virágokat. Íme tehát Emmatündér és Violatündér virágaik között:
Fehér papírra rajzoltuk, kivágtuk, majd felragasztottuk a figurákat a zöld csomagolópapírra, ami pedig kartonra került, hogy kiakaszthassuk a falra. Emma még nem rajzolt és nem színezett annyira ügyesen, mint most, így a kivágással lehetett korrigálni a "vonalbólvalókimenés" nyomait. Az ő rajzait is vékony filccel kontúroztam, így sokkal jobban mutatnak.
Juditka unokahúgomnak készítettem ezt a dobozkát egyik karácsonyra.
Mint már talán írtam, szeretem a fatárgyakat üvegkontúrfestékkel díszíteni, ezt a megoldást választottam az akrilfestékkel lekent dobozka esetében is.
Akkor hát itt a második darab:
Ennek az anyagköltsége se volt sokkal nagyobb, mint az elsőé, csak annyiban, hogy a külső huzat anyagát meg kellett vennem, de ezért se fizettem 500 forintnál többet a pápai lomispiacon. Jó kis pamutfüggöny, a színébe meg egyenesen beleszerettem. Nem volt meg 3 méter, csak 2,5, így az alja a régi bordó függöny maradékából készült.
A polisztirolgyöngyök betöltése az első fotel esetéből okulva most már könnyedén ment: szűkre ragasztottam a nejlonzsák száját, és bár lassan, de biztosan, vagyis mellépotyogás nélkül folyt át a golyó a babzsákba.
Újítás, hogy az egyszerűség kedvéért most nem varrtam cipzárt a belső huzatra - ha valamikor úgy gondolom, hogy már nagyon összetömörödött a fotel és golyóutántöltés szükséges, inkább felbontom azt a rövid varrást, amivel bevarrtam a zsák száját és töltés után újravarrom a géppel.
Íme az első babzsákfotelem, amit úgy egy hónapja varrtam:
alaphelyzetben ülő pozícióban fekvő pozícióban.
Az újrahasznosítás és költségtakarékosság jegyében készült: csak a polisztirolgyöngyöt és a cipzárt vettem most hozzá, a belső huzatnak való erős vásznat (amiben a gyöngy van) a lomtalanításkor guberáltam, a levehető és mosható külső huzat pedig a hátoldalán kifakult, előző lakásban használt (IKEÁ-s) függönyünkből készült.
A szabásmintát Miss Scottytól szereztem, és a tanácsának megfelelően természetes anyagokat (pamut) használtam huzatnak, mert különben feltöltődhet elektromossággal a fotel a műanyag töltet miatt (vagy mi - nem értek hozzá).
Volt nagy veszekedés a gyerekek között, amikor elkészült és ki lehetett próbálni, ezért már másnap nekiálltam a második fotelnek, de csak pár napja készült el. Holnap végre megpróbálok arról is feltenni képet. Szóval babzsákfotel folyt. köv.
Ezt a tulipános tányért Zsuzsi unokahúgom kapta egyszer régen karácsonyra.
Persze így fényképen nem mutat túl sokat (a csúnya össze-vissza háttér kiretusálása se sikerült most túl jól), leginkább csak azért teszem fel ezt a képet, mert nagyon szeretek ilyen tányérokat csinálni: nagyon egyszerű elkészíteni, mégis látványos (élőben) ajándék lehet belőle. Csak ki kell vágni a szalvétából a kört, felragasztani, majd száradás után (legalábbis ha intenzívebb színeket akarunk a tányérnak) lekenni akrilfestékkel az alját. Általában mindenhez jó a fehér festék, de ezt pl. pirossal festettem, attól ilyen szépek a tulipánok.
A szalvéta alul van, így akár olyan dolgot is tehetünk a tányérba, ami után el kell mosni - persze óvatosan és leginkább csak a felső felét összevizezve. A tányért - miután rájöttem, hogy ott is árulják néha és olcsóbb, mint a hobbiboltban - az IKEÁ-ban vettem (ez itt a reklám helye).
A családunkban népszerű modell, Fórizs Adina ;) részére készítettem ezt a képkeretet pár éve karácsonyra. Az IKEÁ-s keretet akrilfestékkel festettem le, a szalvétából kivágott figurát először kartonpapírra ragasztottam, majd a keretre. Az aranyszínű díszítés kontúrozó üvegfesték.
Bár ma a második babzsákfotelemet fejeztem be, nem arról tettem fel képet, mert még nem készült, hanem erről a két maciról, amik a múltkorinak az ikertestvérei. A napokban nézegettem a régi fényképeket a cd-ken, akkor találtam meg. A jobb oldali volt a prototípus dirib-darab maradék anyagokból, hogy ha nem sikerül, ne legyen nagy a kár, aztán jött az Ildi macija (bal oldali).
Anyunak készítettem ezt a kis képecskét idén Anyák napjára.
A tulipán origami, a tündérkéket tollal rajzoltam és ceruzával színeztem. Sajnos a papír rücskössége miatt valahogy a szkennelés nem lett az igazi, el kell hinnetek, hogy élőben jobban nézett ki.
A két tündér természetesen az én két kis boszorkányom :)
Ezt a textilképet előtanulmánynak is nevezhetném a Lázár Ervines falvédőhöz.
Valami hülye mániám lett, amikor megszületett a lányom, hogy nem szabad az ágya meg a pelenkázója fölé (meg semmi más fölé, ahol fekhet) a falra rendes képet tenni, mert mi van, ha földrengés lesz és ráesik, így aztán kénytelen voltam textilképet varrni neki. A téma hasonlóképpen adódott, mint azt már a falvédőnél leírtam: szinte követelte ez a kép a könyvből, hogy varrjam meg.
A változatosság kedvéért most jöjjön egy almás pite képe, amit 1-2 hónapja sütöttünk:
Nem vagyok nagy művésze a tészták téglalap alakúra való kinyújtásának, és ebben az esetben még a szokásosnál is nagyobb volt a szélen leeső tésztamennyiség, így aztán meglódult a fantáziám. Hívtam a nagylányom is, és együtt kidíszítettük a süti tetejét. Mi más kerülhetett volna rá legelőször, mint egy Emma-tündér és egy Viola-tündér? Aztán persze jött a többi: nyuszika, bárány a húsvéti szaggatóformákból, virágok, csillagok, meg minden, ami egy tündéres meséhez kell. Szerencsére csak az én lelkemnek esett volna nehezére megenni a tündéres darabokat, a lányoknak nem voltak fenntartásai, és elfogyott elég hamar az egész pite.
A családban az első ilyen macit a nővérem varrta nekem, a Burdában volt a szabásminta. Aztán én is kedvet kaptam, varrtam egyet magamnak (meg a másik macinak, hogy ne legyen egyedül), majd később 2 barátnőmnek is. A thermo-anyag vált be leginkább alapanyagnak, könnyű szabni és a varrást sem kell eltisztázni, vagyis haladós. Ezt a macit Kati barátnőm kapta.
Ezt a kis plédet egy barátnőm kislányának varrtam. Thermo anyagból van az alap és a minták is. Az állatokat igyekeztem a valódi állatok formáiból kiindulva rajzolni és nem mesefigurákat másolni. Pelenkaöltéssel varrtam fel a figurákat, és csak ott díszítettem hímzéssel, ahol feltétlenül szükségesnek éreztem.
Pár éve két kisfiút mentem meglátogatni, és hirtelen kellett valami ajándék. Ez a két képkeret sikeredett. A foltos alapot a nővéremtől kapott keretekről "koppintottam", akrilfestékkel készült, a dekorgumiból kivágott és alkoholos filccel megrajzolt kisautó ötlete saját kútfőből származik. A képen kicsit csálén állnak a keretek, ezért elnézést kérek, de már nem volt türelmem a képek igazgatásával bajlódni.
Az üvegfestéssel való egyik első próbálkozásom eredményezte ezt a vázának használt kancsót.
Hát igen, a mintát még mintafüzetből vettem és annak rendje és módja szerint beragasztottam a kancsóba, amíg átrajzoltam.
Azért talán nem lett olyan rossz. Én legalábbis nagyon szeretem.
Mindkét nagymama születésnapja júniusban van, így egyszerre kellett valami meglepetésről gondoskodni mindkettőjük számára. Valami egyedit szerettem volna, amit részben a gyerekek (legalábbis a nagy) készít, de azért több legyen egy rajznál. Díszpárnán már korábban gondolkodtam, a rátéttechnikát szeretem… aztán egyszercsak megvilágosodtam. Volt itthon fekete textilfilcem, vágtam egy darab világos anyagot és odaállítottam a lányom, hogy rajzoljon rá valamit a Mamának. Mostanában a tündérek a slágerek, rajzolt is egy Emma-tündért meg egy Viola-tündért, aztán biztattam, hogy az üres helyekre is valamit (virág, napocska). Aztán jöttem én: kiszíneztem. Hát, eltartott egy darabig, mert bár a rátétvarrás nem olyan bonyolult, a hajukat fonálból akartam, meg sok apró hímeznivaló volt rajta. Így a másik nagymama párnájával kapcsolatban már én javasoltam a motívumokat, lehetőleg olyat, amit könnyebb kitölteni, hímezni ne kelljen. Íme az eredmény:
Az első után az is tanulság, hogy a keretnek nagyobbnak kell lennie, hogy a minta szépen mutasson, így kicsit domború. Azért azt hiszem, a leendő tulajdonosoknak nem lesz ilyesfajta kifogásuk :)
Mindig is nagyon tetszett ez a tükör, már legalább 5-6 darabot vettem és díszítettem különböző módon, ez a legutóbbi Anyunak készült születésnapjára.
Először csak natúr kerettel lehetett kapni, és amikor megjelent a színes a boltban, egyből tudtam, hogy nekem erre lakkfilccel kell rajzolnom valamit. Törtem a fejem a mintán, többek között a fotelünkben (szintén IKEÁ-s) is, aztán ránéztem a fotel huzatára, és nem kerestem tovább. Lemásolni nem volt nehéz szabad kézzel sem, és igazán élvezettel rajzoltam az indákat. Annyira, hogy aztán egyéb dolgokra is rákerültek ezek a virágok: üvegtálkára, húsvéti tojásra pl.
Eddigi legnagyobb lélegzetű munkám egy falvédő volt, amit elsőszülött lányomnak varrtam, amikor kikerült a babaágyból a nagylányágyba (cirka 2 évesen). Nagyon szeretem Réber László rajzait, a meséket is, amikhez készültek (főleg Lázár Ervin történeteit), a rajzok pedig foltszerűségük miatt a rátétes technikáért kiáltanak. Nem tudtam választani a Négyszögletű Kerek Erdő és Szegény Dzsoni és Árnika között, így fordulhatott elő, hogy nálam Mikkamakka találkozik Szegény Dzsonival (és persze Árnikával, de ő kacsa képében van).
Az a tervem, hogy először szép lassacskán feltöltöm azokat a dolgokat, amiket eddig készítettem, legalábbis amiről van fényképem. A legtöbb "alkotás" ajándékba készült, így ha elfelejtettem az odaajándékozás előtt lefényképezni, most már késő. Persze ha közben valami újabb "művem" elkészül, azt egyből bemutatom. Szóval most ez a terv, aztán meglátjuk a megvalósítást...
Utolsó kommentek