Móni üres perceiben készült ezmegaz

A folytatás itt található: http://moniezmegaz.blogspot.hu/

Sajnos problémáim adódtak ezzel a blogszerkesztővel, a másik egyszerűbb, jobban nekem való.

Sajnos elfelejtettem lefényképezni, milyen volt eredetileg. Egy kedves ismerőstől kaptuk, hogy ha tudunk vele csinálni valamit, nekünk adja. Kint maradt a télen náluk az udvaron, a rétegelt lemez itt-ott szétvált, a fém alkatrészek berozsdásodtak, az ülés borítása leválófélben volt. És az én drága uram azt mondta, megcsinálja.

Rozsdamaró, festék, miegymás. Az ülés huzatát én csináltam, meg persze a dekorációt - a boldog tulajdonos választotta hozzá a szalvétákat. (Ha valaki nem találná ki: cica a jele az oviban és nagy tündér-rajongó)

A képek:

Emmával készítettük ezt a párnát Trillának a születésnapjára. Persze Emma ajándéka volt, én csak segítettem, mert ő még nem tud géppel varrni. Palotát rajzolt, ékszereket, miegymást, én meg "kiszíneztem" és összevarrtam. Mesét is körített hozzá, megmagyarázta, hogy miért úgy vannak a kisebb négyzetek elhelyezve - én hiába akartam egyenletesen elosztani őket, csak így lehetett összevarrni, mert alul a palota kertje van, fent a kincsesláda az ékszerekkel, szóval meg lett ideologizálva.

Mivel ezúttal nagyon kevés időm volt, a színezés nagy része szabad gépi tűzéssel történt, a füvet meg fecni darab anyagokkal töltöttem ki, azokat se volt kedvem/időm méretre vágva applikálni. A közeli képen látszik még az ablakon benézve a király, aki a trónszéken ül, előtte egy hosszú mintás szőnyeg - ezt azért írom le, mert senki nem jött rá magától, pedig tényleg az - ha már tudja az ember :-)

Először is leszögezném: nem vágyom gasztrobloggeri babérokra. Csak páran kérték tőlem a kakaós csiga receptjét már korábban is, és volt, aki megkért, hogy mindent írjak le részletesen, hogy én hogyan csinálom. Legközelebb már csak küldöm az ide mutató linket.

Elnézést kérek azoktól, akiknek csak a hozzávalókra lenne szüksége. Úgy írok le mindent, ahogy a lányaimnak fogom elmondani, amikor először akarnak kelt tésztát sütni (és ahogy nekem is el szokta mondani anyukám). A varrós "tutorial"-ok (magyarul hogy van ez?) szolgáltak mintául itt a neten.

Hozzávalók (csak hogy ezek nélkül ne állj neki - egyébként közben is írom):

• fél élesztő (42 g-nak a fele)
• egy bögre tej (2,5 dl)
• össz. 11 evőkanál cukor (kb. 15-20 dkg)
• 10 dkg margarin
• 1 tojás
• 50 dkg liszt
• két púpos evőkanál kakaópor
• olaj kenni - ezt még sosem mértem, mennyi
• egy dagasztani képes robotgép vagy a kezed (én a Boscht választottam és imádom)

Időigény (hogy lásd, este 8-kor nem érdemes elkezdeni): az elkészítés 3 részből és köztük 2 hosszú várakozásból áll, nevezetesen 10 perc előkészítés és dagasztás után egy-másfél óra kelesztés, majd 10-15 perc csigakészítés után megint egy-másfél óra kelesztés, hogy végül 25-30 perc alatt megsüljön.

1. szakasz: A dagasztásra használt edénybe teszem a késsel összekaszabolt fél élesztőt, teszek hozzá 3 evőkanál cukrot és ráöntöm a mikróban meglangyosított bögre tejet (2,5 dl).

Amíg az élesztő felfut (GYK: olyan lesz, mint a képen látható), a bögrében beteszem a 10 dkg margarint a mikróba, hogy kicsit megpuhítsam (persze aki olyan előrelátó, hogy órákkal korábban elővette a hűtőből a margarint, annak erre nincs szüksége). Ha az élesztő jó, mehet bele a margarin, a tojás (ezt is a bögrébe töröm fel, a bögre utána aztán már elmosható) és a fél kg liszt.

Kezdődhet a dagasztás. Na most ha így néz ki a massza, mint nekem a képen, akkor vagy kicsit túl sok volt a tej a liszthez képest, vagy kicsit túlpuhítottad a margarint, vagy a légköri viszonyok nem voltak megfelelőek... Mindenesetre ilyenkor bele kell még löttyinteni némi lisztet, hogy összeálljon a tészta. Csak óvatosan, kevés liszt is csodákra képes.

Így kell kinéznie dagasztás közben, ha minden rendben van. Ilyenkor lehet kicsit lazítani: elindítok egy mosást, tisztába teszem Vandát, majd egy idő után (ha nem felejtem el) kikapcsolom a gépet. Amúgy 4-5 perc elég.

Lefedem a tálat és ezzel az első, 10 perces része a dolognak véget ért. El lehet menni főzni, teregetni, duplózni - ízlés szerint. Egy-másfél óránál előbb nem érdemes a konyharuha alá nézegetni.

2. szakasz: Ha aztán ilyen szépen megkelt és úgy néz ki, hogy van újabb 10-15 háborítatlan szabad percem (nem olyan jó, ha kinyújtva ott marad és tovább kel), jöhet a csigásítás.

Elfelezem a tésztát (igazság szerint 7:8 arányban kellene ketté osztani - khm, egyszer megcsináltam mérleggel, de anyukámnak el ne mondjátok :-) ). A nyújtásnál-sodrásnál többször is lisztezem alul-fölül, az elején pedig, amíg még nem túl nagy, meghúzkodom a sarkait, hogy szögletes legyen (GYK: felemelem két szomszédos sarkánál fogva és kicsit meglóbálom, majd ezt ismétlem a másik két sarokra is). Hogy mekkorára sodrom? Mondjuk ez a pultrész, amit majdnem beterít, 60 cm széles.

Beolajozom és megszórom kakaós cukorral (a tészta feléhez én 4 evőkanál cukrot egy nagyon púpos evőkanál kakaóporral keverek össze - de ez tényleg az "ízlés szerint"-kategória). Mindkét képen látszik, hogy a szélén egy 6-8 cm-es sávra nem kerül semmi. Ez azért fontos, hogy sületlenül ne tekeredjen le túl könnyen a csiga.

Feltekerem, majd elvágom egy jó éles késsel. Namost az én tepsim olyan alakú, hogy 3*5=15 csiga fér el benne kényelmesen, ezért én az egyik rudat 8, a másikat 7 felé vágom. Megismétlem az imént leírtakat a másik adag tésztára is.

A tepsit jó alaposan beolajozom, és miközben pakolom be a csigákat, meg is hengergetem őket az olajban, hogy szét lehessen majd őket megsült állapotukban választani (hengergetés helyett lehet ecsettel is kenegetni az oldalukat - de előbbi egyszerűbb). Nem baj, ha jó tocsogós az alja a tepsinek, annál finomabb, minél több az olaj - persze azért bizonyos határig.

Újabb szabadfoglalkozás, míg a másodszori kelesztés eredményeképpen a csigák ki nem töltik a tepsit. Ez sem percekben, inkább órákban mérendő. Azt hiszem, ennél az adagnál kb. másfél óra volt - de szerintem ez is függ az időjárástól...

3. szakasz: Közepes lángon (ez nehéz kérdés, mert valami nem stimmel a sütőm hőfokszabályozójával, de ha minden igaz, 175 fok körül kell sütni) úgy 25-30 perc alatt megsütöm.

Kicsit idejét múlt már a téma, de lesz még farsang jövőre is, és hát most jutottam el odáig, hogy ezt is feltegyem... Ha nem lehet esetleg felismerni: egy pipacstündér és egy tavasztündér van a képen. (Violának nincs ekkora feje, csak hülye szögből fényképeztem.)

Viola blúzát még annak idején Emma nárciszjelmezéhez varrtam, de a szoknya új. Egy régi Praktika alapján varrtam, bár a szabásmintájukat szidtam a végén (vagyis közben), mert bonthattam és újravarrhattam miatta, ugyanis az az érzésem, hogy valójában nem varrták meg belőle a szoknyát, csak egy valahonnan átvett fényképhez kitaláltak szabásmintát, aminek az eredménye nem egészen úgy nézett ki, mint a fényképen.

Emma ruhája teljesen saját kreálmány, csak a két négyzetből varrt szoknya ötletét vettem a netről, de a ruha ujjának szabásmintáját pl. csak úgy, saját kútfőből rajzoltam, és nagyon örültem, hogy egész jó lett a végén. Mindkét ruha alatt tüll alsószoknya van.

Egy közelebbi kép a tündér koszorújáról, aminek az ötletéért Miss Scottynak vagyok hálás. 

Bár kevéssé látszik, a zöld övön ugyanilyen filcvirágok vannak.

Már ősszel megvarrtam, de nem volt érkezésem feltenni a képét korábban. A mamamiról származik a szabásminta. Kívülről vízálló anyag, belülről polár. Nagyon jó volt, mikor mentünk az oviba, éppen hogy csak ráadtam valamit Vandára a takaró alá, bent az ovi folyosóján levettem a takarót, és nem sült be, közben pedig őt magát nem kellett levennem magamról.

Ilyen is kellett, mert az erszény már nem volt annyira kényelmes. Jobb már háton vinni a kisasszonyt. Utánajártam, kérdezgettem, kölcsönkértem, nézegettem, vettem anyagot, aztán egy nagy levegőt és megvarrtam.

Most már ügyesebben fel tudom kötni, ez az első próba volt.

Csak úgy tudtam kiszabni az IKEÁ-s aynyagból a hátát, hogy középre pont nem került semmi. Így aztán applikáltam rá egy szép rózsát.

Első ilyen táskám. Mivel nem találtam sehol megfelelőt, megvarrtam azt, ami tökéletesen megfelel az igényeimnek. Két cipzáras belső zsebbel, egy cipzáras külsővel, mobiltartó zsebecskével és egy nagyobb zsebbel az ilyen-olyan papíroknak. A4 belefér, keresztbe tehető a vállon.

Anyaga a lomis piacról, függöny volt, rögtön beleszerettem. A bélés anyaga is szerelem első látásra. Mit mondjak még? Soha nem volt ilyen jó táskám :-)

Még az ovis adventi vásárra készültek ezek a gyűrűk, nagyrészt a szokásos fazonnal. Az első adag Violáéknál úgy elfogyott, hogy kénytelen voltam aznap este megfűzni egy újabb, már kisebb adagot Emmáékéra. Azt hittem, a maradékot fogom elsütni másnap a másik vásáron.

Bocsánat, a kezem nem túl szép :-) Éppen nem volt más modellem.

Nem túl aktuális már, de azért felteszem a képeket. Bár annyi aktualitása mégiscsak van a dolognak, hogy a hétvégén szedtük le a karácsonyfát és váltak megehetővé ezek a mézeskalácsok.

Emmám ötlete volt, hogy ilyen lyukas szíveket csináljunk, és azt hiszem, jól kitalálta. Ami a díszítést illeti, egyrészt nem volt kedvem cukormázzal szórakozni, másrészt az neki nem lett volna olyan egyszerű. Meg már kicsit unom is, ami azt illeti. Így jött ez a magos díszítés.

Így mutattak a fán:

Nagy ritkán varrok, és ami elkészült, azt még ritkábban fényképezem le, aztán ide meg nem kerül semmi...

Most is csak pár ma készült "tájképet" teszek fel, csak mert olyan szép volt a Várkert.

Ilyen volt az avar:

Ez meg egy fatörzs:

Violám nem tud igazán levest enni. Mármint hogy úgy eszi, mint egy kismalac. Valami okból nem veszi a szájába a kanalat, és folyik a leves mindenfele, főleg a ruhájára. Itthon egy műanyagos előkénk volt, ami fölé konyharuhát kötöttünk, hogy az szívja be a levest. De hát az oviba (ahova ugyebár szeptemberben kezdett járni) mégsem küldhetem be ezt a kombinációt. Ezért a műanyagelőke mintájára - mert az jó nagy - varrtam praktikus anyagösszeállítású előkéket: vagyis elöl frotír, hátul vízálló. Boltban nagyméretben nem láttam ilyet soha.

Ezek a prototípusok, amik Violának készültek (van még 1-1 mindkét színből). A narancssárga ferdepánt Anyunak volt otthon, elég széles, tépőzárat tudtam rá varrni. A boltban aztán csak a keskenyet kaptam a másik kettőhöz, amire tépőzár nem fért volna, ezért a két kékszélű előke kötős. Ezek már voltak mosva egynéhányszor.

Ezeket fejeztem be ma Nórinak, az egyiken látszik, hogy milyen IKEÁ-s anyagból van a hátulja. A ferdepánt pedig már saját gyártmány!

Emma oviszsákjának mintájára készült még kettő: Violának, és barátnőm kislányának, Nórinak:

A jelek közelről:

Cicás anyagom volt szerencsére, így Viola jele könnyű ügy volt. Cseresznyés anyagot viszont nem sikerült felhajtani, ezért maradt a foltvarrás. Meg kell mondjam, majdnem tovább tartott a két zsebre a cseresznye megvarrása, mint az egész táska.

Egy részét még Pápán vettem, amikor az új méterárut is forgalmazó turiáruházban leárazás volt a nyáron, másik részét pedig a 390 Ft-os boltban.

Az első képen lévő zöld mintás vászonból már két dolog is készült, az egyikhez az alsó halványrózsaszín flanelből is használtam (teszem fel a képet valamikor). A kupac tetején tüllök vannak, több mint valószínű, hogy farsangi jelmez lesz majd belőlük.

Az alsó képen a kedvencem a csíkos vízlepergető anyag, szatyrokhoz és a babaerszényhez takarónak akarom felhasználni (meglátjuk, mennyihez lesz elég). A gyűrt anyagokból persze szoknya lesz a lányoknak (előbb-utóbb).

Több varrnivalót is terveztem, amihez ferdepántra van szükségem. Eddig a kis vacak 15 cm-es vonalzót használtam a gurulós vágókéshez, mert ez volt a jutányos árú készletben, amit úgy egy éve vettem. És a felvarrást úgy csináltam, hogy először az anyag visszájára varrtam, majd a színére, ami egyrészt dupla varrást jelent, másrészt nem olyan szép, mert a visszáján ált. a második varrás már nem a pántra szokott kerülni, hanem melléje. Ennek a tarthatatlan ;) helyzetnek akartam véget vetni. A ferdepántkészítőt Anyukámnak sikerült felhajtania egy Röltexben, a vonalzót jómagam szereztem be - bár 45 cm-est szerettem volna, végül 30 cm-es lett belőle, mert előbbi nem volt az egyetlen boltban, ahol tudtam, hogy árulnak, a 60 cm-es meg a drága márkából volt, annyit nem szántam az ügyre. Nem igazán voltak meggyőzőek az eladó érvei a jobb minőségre, tudniillik, hogy azt a márkát többen viszik, meg hogy lassabban kopik el. Amennyit én használom (nem ipari méretekben szabok-varrok), jó lesz az olcsóbb is. A 60 cm-eshez egyébként sincs elég helyem.

Íme az új kincseim:

Kellett valami megoldás, hogy hogyan menjek Vandával az oviba a nagyokért. Az ovik ugyebár nincsenek akadálymentesítve (miért is lennének, oda nyilván senki nem jár babakocsival...), kint meg nem hagyom a kocsit se Vandával se nélküle (utóbbi esetben hova tenném Vandát?). A kendő kicsit macerás, a kenguru nem jött be egyikünknek sem. Ahogy keresgéltem a neten, pont végszóra akadtam rá a babaerszényre, amit rögtön meg is varrtam az útmutatások alapján  így nincs gond az ovibajárással. Igaz, a méretezés nem egészen úgy van, ahogy leírják, legalábbis az alapján elsőre túl bő lett, de varrtam egy rövidebbet, a másik meg jó lesz, ha jobban aláöltözünk vagy meghízik a baba. Én imádom, Vanda is nagyon jól elvan benne, úgyhogy teljes a siker. Ja, az anyag a kedvenc IKEÁ-s, még mindig volt belőle.

Elkezdődött az ovi, ez generált némi varrnivalót. Pl. elvállaltam, hogy ha nem is kihímzem, de szabad gépi tűzéssel kivarrom a csoport törölközőin a jeleket. Nem mindet fényképeztem le (csak 1 adagnál jutott eszembe), azért egy kis ízelítő:

Mindenesetre egyre jobbak lettek, és ahhoz képest, hogy most csináltam ilyesmit először. szerintem nem is rosszak. Gyakoroltam legalább, és majd lehet, hogy máshoz is alkalmazom ezt a technikát.

Nem vagyok valami termékeny mostanában, legalábbis ami a blogírást illeti. Mert egyébként készülnek dolgok, de a legtöbbször még lefényképezni is elfelejtem, nemhogy ide feltenném... Na de most összeszedtem magam.

Festettünk, és a férjjel történő hosszas egyeztetés után ezt a mintát festettem a fehér falra (a többi fal is ilyen zöld):

Persze akkor lesz az igazi a látvány, amikor az ágy ott lesz alatta - a bolt szerint 6-8 hét, mire elkészül :-(

Ami a mintát illeti, ez a fotelhuzat inspirált (természetesen IKEÁ-s). Ismerős?

Az ügyes nagylányom nekiállt hímezni. Az első darabot elfelejtettem lefényképezni, mielőtt elvitték a Mamáék (az egy bolti nyomott minta volt), így a másodikat mutatom meg, aminek a mintája már saját tervezésű és előrajzolású (mármint hogy én vittem véghez, nem Emma). Sűrű szövésű kongrét kaptam csak a boltban, ezért négy négyzetből lett egy szem. Meg kellett még rajzolnom a kereszteket, mint a bolti mintán volt (az sima vászon, nem kongré volt), hogy könnyebben menjen neki. Íme a nagy mű:

A szélét géppel varrtam körbe.

Anyukám születésnapjára készültek ezek a párnák. A hímzés már karácsony előtt megvolt, eredetileg ugyanis karácsonyi ajándék lett volna az új kanapéjukhoz a két párna, de aztán a fekvés miatt varrni már nem tudtam. Azért fél év késéssel befejeztem...

 A bársonyanyagot még a pápai lomis piacon turkáltam egyszer, a drapp anyag ikeás vászon. A hímzésmintát a Praktikából vettem, azt hiszem, ezek voltak abban a számban a legkevésbé "szasikó-jellegű" minták, de én valami figuratívat szerettem volna, ezért választottam ezeket. Gondolkoztam, hogy rávarrjam-e a bársonyra valahogy a hímzett anyagot, végül aztán a foltvarrásos összevarrás mellett döntöttem. Az előlap alá egy réteg vatelint és egy vászonanyagot tettem és következett a szabad gépi tűzés. Az elsőt szépen "kukacolva" varrtam, de a másodikat már nem volt kedvem ugyanolyanra, így az egyszerűbb hullámos lett, de szerintem az sem rossz.

Elég nagy párnák, 50x50 cm-esek, hogy tényleg használni lehessen őket, ne csak dísznek legyenek.

Első komolyabb horgolásom eredménye ez a kalap:

Schneider Gabi útmutatása alapján horgoltam: 6 láncszem körré, abba 12 szem, a következő sorban minden szembe 2 szem, utána minden második szembe 2 szem, majd minden harmadik szembe 2 szem stb. egészen addig, amíg a kívánt bőséget el nem érjük, utána már csak minden szembe egy szem megy. Aztán amikor már majdnem a végére értem, szaporítottam egy nagyot, hogy karimája legyen, még néhány sor, aztán ilyen hullámos vagy milyen mintával fejeztem be, ami nagyon egyszerű: hamispálca, egy szem kimarad, a következőbe 5 pálca, aztán megint kimarad, hamispálca, kimarad, 5 pálca és így tovább.

Pamut fonalból dolgoztam, őszi-tavaszi kalap. Nagy kedvenc lett és legalább én is eltöltöttem az időt fektemben, amikor Vanda még bent volt.

Még egy közeli a széléről:

Na hát igen, az elmúlt pár hónapban kicsit lustálkodtam... Az utolsó bejegyzés óta történt egy s más, volt kórház minden mennyiségben (a nagynak hányással kétszer, nekem szüléssel egyszer), aztán utóbbi után Vanda minden mennyiségben. Így nem csoda, hogy ha meg is csináltam, amit muszáj volt (főleg ruhákat varrtam), arra már nem volt energiám, hogy ide is feltegyem - ha egyáltalán lefényképeztem. Lassacskán újra be szeretnék majd lendülni minden téren. De egyelőre sajnos még többet számít plusz fél óra alvás, mint az önkifejezés, úgyhogy megyek is aludni.

Csak teszek fel egy képet, hogy ne legyen ez a bejegyzés se képtelen. A kalaposok keresik a húsvéti tojásokat (a kalapok az én műveim ugyebár - ja, a kalaposok is).

A múlt héten kicsit későn kapcsoltam, hogy pár nap múlva névnapja lesz a zuramnak - talán el nem ítélhető módon mostanában máson jár az eszem - így nekiláttam, hogy saját kezűleg készítsek ajándékot neki, mert elmászkálásról nem lehetett szó a hátralévő napokban.

A fényképezőgépének egyszer már varrtam egy tokot, csak éppen mire elkészült, túl kicsi lett, csak az én pici gépem fért bele. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy okulva az akkori hibákból, most megvarrjam a tökéleteset:

A külső zöld anyag impregnált, a belső fehér egyszerű lepedővászon, a kettő közé egy réteg vatelint tettem. A rétegeket úgy varrtam össze, hogy a sorrend: papír, vatelin, vászon, zöld anyag színével lefele volt, így kifordítás után minden helyre került. A papírt persze letéptem róla, csak azért kellett, hogy a vatelin ne akadjon bele a varrógép alkatrészeibe. Aztán jött a tűzés, aminek mintáját ez alkalommal "férfiasabbra" vettem, majd a tépőzár felvarrása. Jóval hosszabb tépőzárat tettem rá, mint a múltkori tokra, és a ráhajtós rész is sokkal nagyobb lett, így biztosan nem szabadul ki belőle a gép. Utoljára maradt a tok tulajdonképpeni összevarrása.

A képen persze nem a belevaló gép van benne, mert azzal csináltam a fényképet, hanem a kicsi, ezért nem látszik, hogy ennek most milyen tökéletes lett a mérete...

Belelkesedtem a horgoláson, úgyhogy van néhány újabb művem. Többek között a neten kerestem pillangómintát, és találtam egy egyszerűt , amit már több példányban meg is horgoltam.

Mint a második képen látszik is, hajgumira tettem rá őket. Nem tudom, a csápoknak így kell-e állniuk, de nekem nem akarnak felfele állni. Lehet, hogy inkább le kellene hagyni őket.

Ezen kívül az utóbbi napokban horgoltam Violának egy kis kosárkát, csak a horgolás gyakorlásának a kedvéért, meg mert sikerült még 1-2 gombolyag fonalat turkálnom a múlt héten. Aztán meg varrtam Emmának egy nadrágot és egy szoknyát, és még van néhány újabb beszerzésű anyagom, amik feldolgozásra várnak. Csak nem tudom, mennyi időm lesz még, mielőtt fontosabb dolgom akad... Szóval még majd fényképezek és igyekszem feltenni a képeket.

Miután több babzsákfotelt megvarrtam, úgy gondoltam, egy szoptatós párna meg sem fog már kottyanni. A megvarrás tényleg nem is volt olyan nehéz (persze a cipzár belevarrása lehetett volna szebb is), viszont a szabásmintát nem volt annyira egyszerű megalkotnom. A neten ingyenes mintát csak egyet találtam (Scottynál) de az patkóalakú volt, én meg bumerángalakút szerettem volna. Abbéli próbálkozásom, hogy a közelben valakitől szerezzek egy huzatot, amit aztán lemásolok, szintén sikertelen volt, én meg nem akartam tovább várni. Így hát egy neten talált fénykép és a képen lévő párna méretei alapján rajzoltam egy szabásmintát sk.

A párna hossza kb. 140 cm, legnagyobb szélessége 40 cm. A belső huzatot lepedővászonból, a külsőt puha flanelanyagból varrtam. Úgy gondoltam, ez nem lesz akkora igénybevételnek kitéve, mint a babzsákfotel, így nem kell erős vászon a külsőhöz. Próbáltam mérni a polisztirolgyöngy mennyiségét töltés közben, ha minden igaz, egy kicsit több mint 40 liter ment bele. Viszont most jó kemény, nyugodtan tömörödhet még. Tegnap este be is fogtam egyből az alvához, na meg hogy tömörítsem, mire igazán szükség lesz rá.

Amíg pedig a gazdája nem tud pózolni nekem hozzá, megkértem Bendegúz babát, legyen a modellem, hogy összekötött formájában is bemutathassam a párnát. Elnézést, hogy kicsit hiányos a toalettje, de Viola folyton levetkőztet minden babát.

Nem is értem már, hogy tudtam két gyereket ennyi ideig szoptatni enélkül a párna nélkül :D