Ma elkezdtem bepótolni az elmaradásaimat a számítógépen (bár a gyomrom fáj, legalább a nátha miatti fejfájásom elmúlt, így óriási könnyebbséget érzek - minden viszonylagos ugyebár). Nagy mulasztásom volt eddig, hogy bár megvarrtam határidőre, le nem fényképeztem még Emmám új oviszsákját. Úgyhogy a hétvégén hazahoztuk az oviból és már ma fel is tettem a gépre a képeket!!! Íme:
Aki látta már a korábbi munkáimat, az tudja, hogy ez ugyanaz a lomis-piacos anyagkombináció, amiből az én mindenesszatyromat is varrtam. Nagyon megszerettem mindkét anyagot és főleg együtt a kettőt, és még van belőlük jócskán (jó vásárt csináltam annak idején), úgyhogy más is fog még belőlük készülni.
A zsebek szabását a régi oviszsákról vettem, nagyon ötletesnek tartom, hogy a nagyobb anyagra ráfektetek egy ugyanolyan széles de rövidebb anyagot, amit középen levarrok, a szélén pedig a zsák összevarrásával varrom ezt is oda, és máris van 4 zseb (2-2 mindkét oldalon). Remélem, érthető, amit leírtam, nem vagyok még olyan ügyes, mint a profi blogírók, akik a munkafázisokat is fényképezik és felteszik. Eszembe se jut varrás közben...
Aztán amikor elkészült a zsák és kezdtem bepakolni, eszembe jutott, hogy elegánsabb lenne, ha a tornacuccnak is lenne külön zsákja (régebben nejlonzacskóban volt a nagyzsákban). Ilyenkor egy anya mit csinál? Nekiül és megvarrja az újabb zsákot. Így néz ki együtt a kettő:
Ugye megérte a többletmunka?
Végül már csak egy közeli kép a pillangóról:
Nagy jelentősége van a pillangónak, mert a régi oviban csiga volt a drága gyermek jele, és olyan lassú is volt erre hivatkozva, mint a csiga. Nyáron az oviszünetben aztán azt emlegette, hogy majd csak akkor fog gyorsan szárnyalni, mint a pillangó, ha már elkezd járni az új oviba. Talán mondanom sem kell, hogy most, amikor már pillangó, ugyanolyan lassan öltözik és vetkőzik, mint csigaként. Ez van.
Utolsó kommentek