Eddigi legnagyobb lélegzetű munkám egy falvédő volt, amit elsőszülött lányomnak varrtam, amikor kikerült a babaágyból a nagylányágyba (cirka 2 évesen). Nagyon szeretem Réber László rajzait, a meséket is, amikhez készültek (főleg Lázár Ervin történeteit), a rajzok pedig foltszerűségük miatt a rátétes technikáért kiáltanak. Nem tudtam választani a Négyszögletű Kerek Erdő és Szegény Dzsoni és Árnika között, így fordulhatott elő, hogy nálam Mikkamakka találkozik Szegény Dzsonival (és persze Árnikával, de ő kacsa képében van).
Utolsó kommentek