Akkor hát itt a második darab:

Ennek az anyagköltsége se volt sokkal nagyobb, mint az elsőé, csak annyiban, hogy a külső huzat anyagát meg kellett vennem, de ezért se fizettem 500 forintnál többet a pápai lomispiacon. Jó kis pamutfüggöny, a színébe meg egyenesen beleszerettem. Nem volt meg 3 méter, csak 2,5, így az alja a régi bordó függöny maradékából készült.

A polisztirolgyöngyök betöltése az első fotel esetéből okulva most már könnyedén ment: szűkre ragasztottam a nejlonzsák száját, és bár lassan, de biztosan, vagyis mellépotyogás nélkül folyt át a golyó a babzsákba.

Újítás, hogy az egyszerűség kedvéért most nem varrtam cipzárt a belső huzatra - ha valamikor úgy gondolom, hogy már nagyon összetömörödött a fotel és golyóutántöltés szükséges, inkább felbontom azt a rövid varrást, amivel bevarrtam a zsák száját és töltés után újravarrom a géppel.